Vers. Játékosan telik el.

                                               Játékosan telik el.
                                               Játékosan telik el nekünk az egész életünk,
                                               Vidámparkba a nagykeréken ülnénk?
                                               Semmiből lentről az velünk elindul,
                                               Mindég más az érzés, amíg körbe fordul.

                                               Elindul majd a tájban az, panorámát éltet,
                                               Minél fentebbre visz, úgy éltethet szebbet.
                                               Tágítja a teret, elénk tárja pazar képéit,
                                               Majd a csúcsára érve minket visszafordít.

                                               Ilyen az életünk, mert ő is foroghat velünk,
                                               Egyszer lent, majd máskor fent lehetünk.
                                               Végzetünk a sors, hiszen az tekeri kerekét,
                                               Napjainkba rakja bele az életünk értékét.

                                               Vissza nincs, bukás lehet, vagy akár siker,
                                               Mit elérhettünk az mindent visszateker.
                                               Vagy pont a semmiből felemel magasra,
                                               Felvihet magával akár egészen a csúcsra.

                                               Mozgásban tartja, vezérli egész életünket,
                                               Hagyva maga után néha zökkenőket.
                                               Úgy jó az, ha nagyon nem himbál,
                                               Az tovább visz minket, mint a mérleg beáll.

                                               Egy átlag életet mindég biztosítva nekünk,
                                               Ahol lent sem vagyunk, de ne is zuhanjunk.
                                               Sugároz biztonságot, kellemes érzést adjon,
                                               Szeretetünk onnan, vad folyóként áradjon.

                                               Jászuk az életet, ha játszani kell azt nekünk,
                                               Forogjon velünk, vigyen minket a kerekünk.
                                               Szép legyen, életünk mindég úgy forduljon.
                                               Boldogsága neki, az minket beragyogjon.
                                               Szerző: FM.

Vers, kedvesemhez. Csendes estének.

                                       Csendes estének.
                                       Csendes estének a múló órájában,
                                       Mikor megpihen minden abban.
                                       Feltör nekem vágyam, az elragad,
                                       Száguld, visz engemet, nem lohad.

                                       Estének óráját csendben múlatom,
                                       Hagyom, vigyen most gondolatom.
                                       Visz hiszen, szárnyal végtelenében,
                                       Hozzád repít az a csillogó fényben.

                                       Ott lehetek így teveled csillagom,
                                       Fényed érint ez, amire én vágyom.
                                       Betölti az éjének sűrű sötétségét,
                                       Éjszakája hozza a gyönyörű lényét.

                                       Itt érezlek, pedig nem is álmodom,
                                       Velem vagy, én a kezedet foghatom.
                                       Hallom most a csendben szavadat,
                                       Bele leheled abba a sóvárgásodat.

                                       Haladok így, már közben eszmélek,
                                       Csillagok fényében haza érhetek.
                                       Már aztán lesz valóság ez a vágy,
                                       Ölelés jön át az oly selymesen lágy.

                                       Időben múlik az nincsen sóvárgás,
                                       Testedet érinteni így egészen más.
                                       Élteti a vágyam, igazabb ez mostan,
                                       Éjelem most szép, érezhetlek abban.

                                       Érzem parfümöd ami átjön éjében,
                                       Keveredik az neki bele csendjében.
                                       Oly kábítóan hat így a moccanás,
                                       Fény járja azt át, a hajnali pirkadás.
                                       Szerző: FM.

Vers. Utunkon előre.

                                       Utunkon előre.
                                       Utunkon előre csak úgy szabad haladni,
                                       Ha netán fáradunk, picit kell lassítani.
                                       Kicsikét megpilledni, meríteni erőt,
                                       Úgy megkörnyékezni azután a jövőt.

                                       Lepaktálni a sorsunkkal, azt átgondolni,
                                       Utána majd lassan lehessen indulni.
                                       Menni, menni kell haladni nekünk,
                                       Hiszen a menésből áll az egész életünk.

                                       Ha nem így volna, nyugtunk sem lenne,
                                       Az ember bele sehogy sem törődne.
                                       Erre születtünk, hogy mozgásban legyünk,
                                       Sorsunk elül el mi hiába menekülnénk.

                                       Vele jobb szinkronba lenni, rája hagyni,
                                       Engedni neki az utat megkeresni.
                                       Aztán menni azon, meglátni a szépet,
                                       Mindent észre venni mi életet ékesíthet.

                                       Díszíteni vele a napnak minden percét,
                                       Tehesse szebbé az embernek életét.
                                       Kápráztasson az el, kényeztessen kicsit,
                                       Élvezhessük azt, amit eltölthetünk mi itt.

                                       Számolva van nekünk az életünk napjai,
                                       Strigulát húznak az estének alkonyai.
                                       Napnak hajnalai hoznak új napokat,
                                       Befolyásolhassák így azok is sorsunkat.

                                       Lassítani kell pihenni néha meg kell állni,
                                       Minek elkapkodni, mért kéne elsietni.
                                       Gyűjtsünk emléket, ha már itt lehetünk,
                                       Ha majd bevégeztük, lehessen elvinnünk.
                                       Szerző: FM.

Vers, kedvesemhez. Álmodtam álmom, vitt.

                                        Álmodtam álmom, vitt.
                                        Álmodtam álmom, vitt engem magával,
                                        Hisz minden álom felér egy csodával.
                                        Oly csodás volt ez is, lehetett valóság?
                                        Vagy múló időben csupán csak sóvárgás.

                                        Mert az ősz jött, ott voltál bele olvadtál,
                                        Hulló levelekkel te is táncot roptál.
                                        Közülük te kiváltál, én csak ámultam,
                                        Pillanat töredékében arcodat láthattam.

                                        Halott levelek között te így voltál az élet,
                                        Felvetted az estélyidet te is a rezeset.
                                        Színes csillámával az ősz feldíszítette,
                                        Fekete hajadnak is, a díszét közé vitte.

                                        Levélből tette fejedre ékes koszorúját,
                                        Kiemelte fénylőn az haj koronád árnyát.
                                        Érintettél engemet így ott a pillanatba,
                                        Sodródó életem vitted te bele a vágyba.

                                        Magaddal ragadtál vittél, aztán hagytál,
                                        De úgy, hogy közbe fel tüzet gyújtottál.
                                        Ég az bennem lángol, néha oly fájóan,
                                        Szemeimből nekem könnyeket csalóan.

                                        Könnyeket csaló vágy, inkább hagynál,
                                        Mi fájhat jobban a múló boldogságnál.
                                        Közömbösség foszlat széjjel emléket,
                                        Istenem ne engedjed te elmúlni a szépet.

                                        Maradjon meg mindég az a szép valóság,
                                        Jobb másabb az, ha a keserűség nem rág.
                                        Ha már jöttél édes, magamra ne hagyjál,
                                        Ropd úgy táncod, hogy velem szárnyaljál.
                                        Szerző: FM.

Vers. Szeretettel együtt velünk van.

                                        Szeretettel együtt velünk van.
                                        Szeretettel együtt velünk van a bánatunk,
                                        Mindég itt vannak, jönnek mivelünk.
                                        El dehogy hagynának ránk telepedtek,
                                        Ők, ha akarnak könnyeket ejtetnek.

                                        Mert hát játszanak ők a bánat keserűn,
                                        Elkövet mindent, hogy kifogjon a derűn.
                                        Bizonytalanná, zorddá tegye az életet,
                                        Így az emberrel mindég kiutat kerestet.

                                        Semmi fény nincs benne átláthatatlan,
                                        Ő vele állandóan csak a fájdalom van.
                                        Lefedi a szemet, halmoz rajta könnyet,
                                        Amit az arcon majd fájjon, végig pörget.

                                        Ha öröm környékez, a szeretetet élteti,
                                        Azt a boldogságba mindég bele viheti.
                                        Átláthatóan tiszta, mert a fény övezi őt,
                                        Lehet vele tervezni előre mindég a jövőt.

                                        Csalhat könnyet ő is, de ez oly kellemes,
                                        Boldogság lesz neki harmatától cseppes.
                                        Ráül arra gyöngyként, az arcot szépíti,
                                        A lefolyó könny pírt csal, azzal ékesíti.

                                        Ott marad az arcon az mosolyt csalogat,
                                        Úgy, hogy az aztán másokra is ráhat.
                                        Fertőzhet a szeretet, így olyan ragályosan,
                                        Emberekben élhet, él az a mosolyukban.
                                        Szerző:FM.

Vers, kedvesemhez. Játszadozott Ámor.

                                               Játszadozott Ámor.
                                               Játszadozott Ámor, az nyílvesszőit lőtte,
                                               Szerelemnek tűzét a szívembe így vitte.
                                               Annak forrósága járja át testemet,
                                               Lángoló a tüze, mit tesz velem a szeretet.

                                               Azóta én már csak, te érted epekedem,
                                               Bele költözhettél így a szívembe nekem.
                                               Ó te drága lélek itt vagy te már benne,
                                               Szólaltatod hárfád, jön onnan a halk zene.

                                               Engemet ez érint, visz, ragad magával,
                                               Így lehetek együtt oly sok boldog órával.
                                               Betöltöd most őket, a boldogságba viszed,
                                               Benne van azokban, jön át a szereteted.

                                               Élteted vágyamat azt magaddal ragadod,
                                               Mi lehet szebb ennél, ezt szívből adhatod.
                                               E földbe nincs ilyen, halmozd kincseidet,
                                               Minket az életünkben ez mindég éltethet.

                                               Hozol derűt rá így mindég a szívemre,
                                               Oda véslek bele abba az egész életemre.
                                               Rózsaszálam legyél benne ottan énekem,
                                               Fedd le te bársonyoddal az egész életem.

                                               Érezem azt, vagy nekem édes tünemény,
                                               Ne kerülhessen el majd sohasem a remény.
                                               Szenvedély éltesse, fel mindég a lángokat,
                                               Istenem el a halál, oltsa csak majd azokat.
                                               Szerző:FM.