Vers, kedvesemhez. Vannak napok.

                                         Vannak napok.
                                         Vannak napok, amik szépek,
                                         Aztán összekeverednek.
                                         Bánat fedi az örömöt,
                                         Az készíthesse ki a lelket.

                                         A bánattal nem parolázok,
                                         Magával hordja az átkot.
                                         Lefedi a nap sugarát,
                                         Rakja az a napra a búját.

                                         Na, ne húzzon ő le engemet,
                                         Hagyja csak meg a szépet.
                                         Tengerként érjen engem,
                                         Áraszthassa az el a szívem.

                                         Ott lehessek a hullámában,
                                         A babámnak a karjában.
                                         Óceánom legyen nekem,
                                         Ahogy lefed, én átélhessem.

                                         Átélhessek boldog napokat,
                                         Ringassa a víz a hajónkat.
                                         A nap szórja rá sugarát,
                                         Az a szeretet jöhessen át.

                                         Legyenek a napok szépek,
                                         Mozaikból rakott képek.
                                         Bánatomat hessegesse,
                                         Galambom, az öröm éltesse.
                                         Szerző: FM.

Vers. A kedveshez. Pirkad a hajnal.

                                                    Pirkad a hajnal.
                                                    Pirkad a hajnal, én vele ébredek,
                                                    Nyújtózok egyet majd kelek.
                                                    Imára kulcsolom a kezem,
                                                    Köszöntelek tégedet reggelem.

                                                    Elmondom Istenhez az imámat,
                                                    Tehesse ő sínre a napomat.
                                                    Aztán a madárdalt hallgatom,
                                                    Örömében, telhet a nappalom.
                                            
                                                    Minden pillanat hozhat szépet,
                                                    Benne a napban éltet képzetet.
                                                    Mert hát érinthetlek téged,
                                                    Így lehetek kedvesem teveled.

                                                    Virág vagy ott, virágok között,
                                                    Gyönyörű szál, a többi fölött.
                                                    Rózsaszálam nekem édesem,
                                                    Bársonyodat érintheti a kezem.

                                                    Hisz ti mind virágszálak vagytok,
                                                    Ettől lehetnek szépek nappalok.
                                                    Te csak nekem bontod a szirmod,
                                                    Életemben vagy, úgy adod magad.

                                                    Kábítóan hat, az a mámorító illat,
                                                    Ott lehetek annak hatása alatt.
                                                    Én meg akarom neki varázsát,
                                                    Így élhetek át veled, mesés mát.

                                                    Napok jöhetnek, benne reggelek,
                                                    Azokban jó kedvel élhetek.
                                                    Még egy rózsaszál fedi életemet,
                                                    Bíborral festi az, nekem egemet.
                                                    Szerző: FM.

Vers. Ahogyan a szenvedély.

                                                Ahogyan a szenvedély.
                                                Ahogyan a szenvedély bennem feltör,
                                                Menni kell, mert gyötör.
                                                Ha bár visz az autó, forog a kerék,
                                                Egyre jobban éled bennem az emlék.

                                                Gondolkodok mit is kéne mondanom,
                                                Szavakat pörget a gondolatom.
                                                Olyat amivel anyám meglephetnélek,
                                                Hiszen utamon most hozzád érkezek.

                                                Aztán itt vagyok én, megállok némán,
                                                Szó nem jön, nem ölelhetlek mán.
                                                Lassan erőt vesz rajtam a bánat,
                                                Nem érinthetlek, nézem a fejfádat.

                                                Közben az érzés játszik most velem,
                                                Tépkedi csendben a szívem.
                                                Bánatom érzem most, hogy lelep,
                                                Szememen rajta kiül a könnycsepp.

                                                Leteszem a virágom, mindég hozom,
                                                Anyák napját a szívemben hordom.
                                                Ünnep ez, az marad anyám,
                                                Akkor is, ha így adhatom a bokrétám.

                                                Aztán már érzem csordul a könnyem,
                                                Az égő gyertyát nézem.
                                                Még sercegve ég neki lángja,
                                                Gyötrően érint meg, szívemnek a búja.

                                                Vágyom az ölelést, az érintést mindég,
                                                Lefedi a sír, nem jön át már rég.
                                                Sóvárgó lelkemben itt élsz te azért,
                                                Hálám az örök marad, a kapott életért.
                                                Szerző: FM.

Vers, kedvesemhez. Vágyom a napot én mindég.

                                           Vágyom a napot én mindég.
                                           Vágyom a napot én mindég az újat,
                                           Hiszen benne a vágy tüze gyúlhat.
                                           Akarom égjen, belsőmbe tépjen,
                                           Képed álmomban, az éjben éljen.

                                           Édes tedd te széppé az álmomat,
                                           Vágy bonthasson ottan szárnyakat.
                                           Vihessen engem érinthesselek,
                                           Ég és föld körül teveled repüljek.

                                           Együtt mindég, fogva a kezünket,
                                           Utunkban lehessen szédület.
                                           Úgy teljen az, emeljen a menybe,
                                           Pokoli forróság legyen szeretetbe.

                                           Éghessen a tüze a szívekbe benne,
                                           Aztán már az a nappalban is érne.
                                           Így már angyal lennél az életemben,
                                           Tükröm lenne a szemed a fényben.

                                           Ragyognád nekem az éjbe egemet,
                                           Betöltené az sóvárgó szívemet.
                                           Az akaratom, az lefedné a vágyat.
                                           Szent lenne neved, szívembe imádat.

                                           Vágyhatnám a napot mindég az újat,
                                           Együtt járhatnánk azt a rögös utat.
                                           Küzdve a másikért haladnánk azon,
                                           Boldogságban, a gyönyörű napokon.
                                           Szerző: FM.

Vers. Anyák napjára. Bár még így lehetne. Ünnepébe menő.

                                         Ünnepébe menő.
                                         Ünnepébe menő májusi reggel,
                                         Anyák napjára ébredek fel.
                                         Kelek én most megyek,
                                         Anyának kint virágokat szedjek.

                                         Csokorban rakhassam én bele,
                                         Köszönthessem azután vele.
                                         Mondjam ünnepébe versemet,
                                         Deríthessek vele így jókedvet.

                                         Kívánok most, én boldogságot,
                                         Napjaidba bele vidámságot.
                                         Kis pírt is rá az orcádra,
                                         Az vihesse ragyogását arra.

                                         Odaadom neked bokrétámat,
                                         Kifejezem vele a hálámat.
                                         Érezzem simogatóan kezeidet,
                                         Szívedből átjövő szeretetedet.

                                         Hiszen a karod bástyám nekem,
                                         Növeli a biztonságérzetem.
                                         Mert még lefed az ölelés,
                                         Boldogság ez, benne a jó érzés.

                                         Köszöntelek tégedet szeretlek,
                                         Öröm nekem az, ha ölelhetlek.
                                         Mit kapok, vissza nem adhatom,
                                         De szeretetem szívedbe róhatom.
                                         Szerző: FM.

Vers. Üres a szoba most.

                                         Üres a szoba most.
                                         Üres a szoba most, a csend nem nyugtató,
                                         Mindent árverezett a végrehajtó.
                                         Eladta a bútort, a szőnyegeket,
                                         A szoba alatt a garázs, most az is üres lett.

                                        Nem maradt a falon csak egy rossz óra,
                                        Tekerhetem én azt nem jár rúgóra.
                                        Áll a mutatója, a pókháló rajta,
                                        Elmúlt az, az idő, ami azt ragyogtatta.

                                        Elúszott szép csendben, vitt mindenünket,
                                        Széjjelzúzva közben az életünket.
                                        Mentél aztán hagytál te is kedvesem,
                                        Kaján mosoly maradt nekem, tőled édesem.

                                        Rossz döntéseinkért mi így vezekeltünk,
                                        Nem jött össze semmi mindent vesztettünk.
                                        Lemorzsolódtak mind a barátok,
                                        Fényűző életben nem férnek a balekok.

                                        Üres szobába most csend beszél hozzám,
                                        Új életet kezdesz édes kis komám.
                                        Minek a gazdagság, mért kell a nagyzolás,
                                        Hidd, szerény életen is rajta van az áldás.

                                        Talpra állok én majd, ezt megígérhetem,
                                        Ragyogtassa nap még az én életem.
                                        Az ég peremén kocogtatom a lovamat,
                                        Egy édes asszonytól, kapom a mosolyokat.
                                        Szerző: FM.

Vers. Virágillatos a tavasz.

                                                Virágillatos a tavasz.
                                                Virágillatos a tavasz, hiszen ő maga a kikelet,
                                                Bimbót fakaszt, serkenti az életet.
                                                Madárdallal tölti be a reggelét,
                                                Köszöntik a kelő napot, vigye bele a fényét.

                                                Csillogtassa mit a hajnal szórt gyöngyszemet,
                                                Fűszálon, a virágon, megülő harmatcseppet.
                                                Fényárba úszhasson, legyen kies tája,
                                                Tarka, barka színskáláját elébünk úgy tárja.

                                                Ó tavaszburjánzó, mutasd a szépségedet,
                                                Harmatól csillogó, zöld gyepszőnyegedet.
                                                Mi közé a természet szőtte sok apró virágát,
                                                Legyen ott a lábunk alatt, fedje le az a táját.

                                                Gyönyörű világod, vigyed bele az ámulatba,
                                                Bódító virágillatnak a kábulatába.
                                                Hol táncukat rophassák a mesés pillangók,
                                                Megpihenni várják őket színes virág szirmok.

                                                Lágy szelő fuvallatai ott, rajta úgy ringassák,
                                                Nekik édeskés nektárját szívhassák.
                                                Utána majd megint, díszítsék a leget,
                                                Hozzad káprázatod, gazdagságot a meséset.

                                                Éltesd az életet, burjánoztassad a magokat,
                                                Később majd termésük díszítse azokat.
                                                Adjad te magadat, a gyönyörűségeddel,
                                                Orgona illatával, elbűvölt meseszép estékkel.
                                                Szerző: FM.
 

Vers, kedvesemhez. Felhúzom, beállítom.

                                             Felhúzom, be állítom.
                                             Felhúzom, beállítom azt a ketyegőt,
                                             Mutathassa meg az időt.
                                             Hallhassam, hogy múlnak, azok a percek,
                                             Mik nekem most olyan lassan telnek.

                                             Hajtanám az időt, múlassa bánatom,
                                             Vigyék azt magukkal akarom.
                                             Teneked vágyom angyali lényedet,
                                             Érhessen tégedet mindég a képzelet.

                                             Mert akkor már itt vagy te énvelem,
                                             Ez mennyivel másabb már énnekem.
                                             Éleszted a vágyat, ami repíthet,
                                             Nyugodni úgy tudok, érintem szívedet.

                                             Ott vagyok veled, aztán szép minden,
                                             Érintesz, ez nekem az éden.
                                             Az, az idő miért is szab gátakat,
                                             Telhetne úgy is, ne hozzon rosszakat.

                                             Ne engedné lefedni, ami gyönyörű,
                                             Az élet maga lehetne a derű.
                                             Fényedet az idő, ha bele vihetné,
                                             Ragyogón azzal mindég érinthetnél.

                                             Nem lenne bánatom, kósza gondolat,
                                             Élne mindég a gyönyörű kapcsolat.
                                             Nem mindég élhessük át a jót,
                                             Víz hulláma borít velünk csónakot.

                                             Telik nekem az életem, azért élhetem,
                                             Lelkem tengerébe bánatom, örömöm.
                                             Mint a víz, ami hullámzik,
                                             Néha tombol, majd nálad megnyugszik.
                                             Szerző: FM.