Ahogyan a szenvedély bennem feltör,
Menni kell, mert gyötör.
Ha bár visz az autó, forog a kerék,
Egyre jobban éled bennem az emlék.
Gondolkodok mit is kéne mondanom,
Szavakat pörget a gondolatom.
Olyat amivel anyám meglephetnélek,
Hiszen utamon most hozzád érkezek.
Aztán itt vagyok én, megállok némán,
Szó nem jön, nem ölelhetlek mán.
Lassan erőt vesz rajtam a bánat,
Nem érinthetlek, nézem a fejfádat.
Közben az érzés játszik most velem,
Tépkedi csendben a szívem.
Bánatom érzem most, hogy lelep,
Szememen rajta kiül a könnycsepp.
Leteszem a virágom, mindég hozom,
Anyák napját a szívemben hordom.
Ünnep ez, az marad anyám,
Akkor is, ha így adhatom a bokrétám.
Aztán már érzem csordul a könnyem,
Az égő gyertyát nézem.
Még sercegve ég neki lángja,
Gyötrően érint meg, szívemnek a búja.
Vágyom az ölelést, az érintést mindég,
Lefedi a sír, nem jön át már rég.
Sóvárgó lelkemben itt élsz te azért,
Hálám az örök marad, a kapott életért.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése