Szeretettel együtt velünk van a bánatunk,
Mindég itt vannak, jönnek mivelünk.
El dehogy hagynának ránk telepedtek,
Ők, ha akarnak könnyeket ejtetnek.
Mert hát játszanak ők a bánat keserűn,
Elkövet mindent, hogy kifogjon a derűn.
Bizonytalanná, zorddá tegye az életet,
Így az emberrel mindég kiutat kerestet.
Semmi fény nincs benne átláthatatlan,
Ő vele állandóan csak a fájdalom van.
Lefedi a szemet, halmoz rajta könnyet,
Amit az arcon majd fájjon, végig pörget.
Ha öröm környékez, a szeretetet élteti,
Azt a boldogságba mindég bele viheti.
Átláthatóan tiszta, mert a fény övezi őt,
Lehet vele tervezni előre mindég a jövőt.
Csalhat könnyet ő is, de ez oly kellemes,
Boldogság lesz neki harmatától cseppes.
Ráül arra gyöngyként, az arcot szépíti,
A lefolyó könny pírt csal, azzal ékesíti.
Ott marad az arcon az mosolyt csalogat,
Úgy, hogy az aztán másokra is ráhat.
Fertőzhet a szeretet, így olyan ragályosan,
Emberekben élhet, él az a mosolyukban.
Szerző:FM.
Szép....
VálaszTörlés