Utunkon előre csak úgy szabad haladni,
Ha netán fáradunk, picit kell lassítani.
Kicsikét megpilledni, meríteni erőt,
Úgy megkörnyékezni azután a jövőt.
Lepaktálni a sorsunkkal, azt átgondolni,
Utána majd lassan lehessen indulni.
Menni, menni kell haladni nekünk,
Hiszen a menésből áll az egész életünk.
Ha nem így volna, nyugtunk sem lenne,
Az ember bele sehogy sem törődne.
Erre születtünk, hogy mozgásban legyünk,
Sorsunk elül el mi hiába menekülnénk.
Vele jobb szinkronba lenni, rája hagyni,
Engedni neki az utat megkeresni.
Aztán menni azon, meglátni a szépet,
Mindent észre venni mi életet ékesíthet.
Díszíteni vele a napnak minden percét,
Tehesse szebbé az embernek életét.
Kápráztasson az el, kényeztessen kicsit,
Élvezhessük azt, amit eltölthetünk mi itt.
Számolva van nekünk az életünk napjai,
Strigulát húznak az estének alkonyai.
Napnak hajnalai hoznak új napokat,
Befolyásolhassák így azok is sorsunkat.
Lassítani kell pihenni néha meg kell állni,
Minek elkapkodni, mért kéne elsietni.
Gyűjtsünk emléket, ha már itt lehetünk,
Ha majd bevégeztük, lehessen elvinnünk.
Szerző: FM.
Köszönöm :) ...ez a kép van a telefonomon , én úgy hívom ....Végtelen út, fel az ég felé :( .
VálaszTörlés