Játékosan telik el nekünk az egész életünk,
Vidámparkba a nagykeréken ülnénk?
Semmiből lentről az velünk elindul,
Mindég más az érzés, amíg körbe fordul.
Elindul majd a tájban az, panorámát éltet,
Minél fentebbre visz, úgy éltethet szebbet.
Tágítja a teret, elénk tárja pazar képéit,
Majd a csúcsára érve minket visszafordít.
Ilyen az életünk, mert ő is foroghat velünk,
Egyszer lent, majd máskor fent lehetünk.
Végzetünk a sors, hiszen az tekeri kerekét,
Napjainkba rakja bele az életünk értékét.
Vissza nincs, bukás lehet, vagy akár siker,
Mit elérhettünk az mindent visszateker.
Vagy pont a semmiből felemel magasra,
Felvihet magával akár egészen a csúcsra.
Mozgásban tartja, vezérli egész életünket,
Hagyva maga után néha zökkenőket.
Úgy jó az, ha nagyon nem himbál,
Az tovább visz minket, mint a mérleg beáll.
Egy átlag életet mindég biztosítva nekünk,
Ahol lent sem vagyunk, de ne is zuhanjunk.
Sugároz biztonságot, kellemes érzést adjon,
Szeretetünk onnan, vad folyóként áradjon.
Jászuk az életet, ha játszani kell azt nekünk,
Forogjon velünk, vigyen minket a kerekünk.
Szép legyen, életünk mindég úgy forduljon.
Boldogsága neki, az minket beragyogjon.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése