Vers, kedvesemhez. Egy szemvillanás volt.

                                                     Egy szemvillanás volt,
                                                     Egy szem villanás volt, így láthattalak,
                                                     Akkor ott téged szívembe zártalak.
                                                     Sorsom akarta, hozott tégedet,
                                                     Festékével színezheted az életemet.

                                                     Hiszen van helye a színek palettáján,
                                                     Olyannak, ami engem elámít azután.
                                                     Napjaimba bele fessed a képeket,
                                                     Te mindég ki ötlesz valami kedveset.

                                                     Úgy vannak ott, kikeverve a színek,
                                                     Lágyságukkal ők mesébe visznek.
                                                     Lenyűgöznek, a lényege az benne,
                                                     Temetne engemet, ha nem érintene.

                                                     De vagy érintesz, hála Istenemnek,
                                                     Része vagy mindég a képzetemnek.
                                                     Hoz mindég, az életem érinted,
                                                     Ok halni nincs, még nyújtod a kezed.

                                                     Mindég lehessen, ez így maradhasson,
                                                     Ne változhasson, az soha a sorson.
                                                     Az akarat tőle mindég élhessen,
                                                     Megérintve engemet, felemelhessen.

                                                     Lehess velem képbe, mindég ha lehet,
                                                     Vásznadról, hely ha képed érinthet.
                                                     Káprázatba visz engem, a két szem,
                                                     Érinti lényed, azután már a képzetem.
                                                     Szerző: FM.

Vers, kedvesemhez. Jöttél te érintettél.

                                                Jöttél te érintettél.
                                                Jöttél te érintettél, a szívembe költöztél,
                                                Ott te benne virágszál lettél.
                                                Rózsaszál, csodás egy meseszép,
                                                Életem része, a napokban mindenképp.

                                                Érintesz engemet, ó ezt akarom is én,
                                                Te vagy életemben, az éltető remény.
                                                Tőled amit kapok, az színezi életem,
                                                Így lehet az, én boldogságban élhetem.

                                                Egy aranyos hölgy, édes bűvöletében,
                                                Kápráztató csillag, tündöklő fényében.
                                                Akit aztán már, bálványozhatok,
                                                Hálám ez csupán, azért mit tőle kapok.

                                                Nekem a derűt hozza az életemben,
                                                Bánatom oszlassa, könnyítve énemen.
                                                Érintesz engem, ha le vagyok törve,
                                                Akaratot buzdítasz, ami érint éltetve.

                                                Élni így érdemes, egymást gardírozva,
                                                Életet tölteni, álmokat álmodva.
                                                Hiszen szép az élet, érte ha teszünk,
                                                Adja azt világunk, ott mindent érhetünk.

                                                Érintettél jöttél, te a szívembe költöztél,
                                                Reményem lettél, közönytől mentettél.
                                                Mert az életnek értelme így lehet,
                                                Ha van kié az ember, mindent megtehet.
                                                Szerző: FM.

Vers. Pirul a szalonna.

                                         Pirul a szalonna.
                                         Pirul a szalonna, rajta van a nyárson,
                                         Sül szépen az akácfa parázson.
                                         Serceg, a zsírja megcsurran,
                                         Kenyérre folyik, ízét viszi rá olvadtan.

                                         Nyársak forognak, izzó parázs felett,
                                         Élmény ez amit ember nem feledhet.
                                         Szikrát vet a parázs, bele is cseppen,
                                         Lényege az mégis ott van a kenyéren.

                                         Kenyér zsírosodik, átsül a szalonna,
                                         Szabad ég alatt készül az uzsonna.
                                         De jó is ott lenni, így a tűz körül,
                                         Szállnak a szavak, az embere derül.

                                         Oly baráti ez, lelket jár át most tűz,
                                         Ki kapcsolódás, hiszen gondot űz.
                                         Közbe sör is akad ami fogyogat,
                                         Alap kell, hiszen zsíros lesz a falat.

                                         Átsül, a szalonna az pirosodik már,
                                         A kenyérrel együtt az evésre vár.
                                         Oly szaftos neki minden falatja,
                                         Embere érzi azt, ahogy az laktatja.

                                         Aztán kicsikét pilled a söre mellett,
                                         Kihuny a parázs, de szépet éltet.
                                         Emléke marad, gerjeszti a vágyat,
                                         Sok baráti délutánt, a kéklő ég alatt.
                                         Szerző: FM.



 

Vers. Indítják a vasparipát.

                                        Indítják a vasparipát.
                                        Indítják a vasparipát, a jó öreg gőzöst,
                                        Divatját múlt azt a régi füstöst.
                                        Megtörik rajta fénye a napnak,
                                        Ő fényezést igényel, azok így játszanak.

                                        Úgy szép, ha csillog minden alkatrésze,
                                        Hiszen kiemelik, azok ő neki a dísze.
                                        Gőze neki tekeri a csatlókarokat,
                                        Ütemesen mozog, az kereket mozgat.

                                        Kipörögve vonatot húz az, nosztalgiát,
                                        Visszahozza vele a régi módizását.
                                        Amivel most is hódít, az múltat éltet,
                                        Régi szép időkből, ad most élő képet.

                                        Felül írja a képzeletet, ez időben van,
                                        Haladva sínen, a jelenbe moccan.
                                        Igaz utasítást neki karos jelzők adtak,
                                        Mert vonatok akkor, régen úgy haladtak.

                                        Már régen dominó rendszerben mennek,
                                        Köszönhető ez a fejlődésnek.
                                        Az utasítást most fény jelzők adják,
                                        Mutassa a térközt, szabad vagy foglalják.

                                        Sebességre utal, a vonat, hogy haladhat,
                                        Kitérőbe, vagy egyenesbe futhat.
                                        Esetleg megállás nélkül  haladhat tovább,
                                        Ami múltba veszett, az így élhet legalább.

                                        Azt jó látni néha, hogy honnan is indult,
                                        Az vonat csúszó csapágyakon gördült.
                                        Szépsége azért őt is feldobta,
                                        Mozdonyának most is, kecses mozdulata.
                                        Szerző: FM.

Vers, kedvesemhez. Utamon elfáradtam.

                                         Utamon elfáradtam.
                                         Utamon elfáradtam, napja oly zajos,
                                         Élért estéje, pihenni kéne talán.
                                         Haladni tovább, így az már bajos,
                                         Oly lehúzóan ér ez, megtört az elán.

                                         Testem mostan kívánja a pihenést,
                                         Érzem, fáradok kicsikét talán.
                                         Még estéjébe kérem az áldást,
                                         Istenemtől mit meg is kapok talán.

                                         Most hozzád száll nekem fohászom,
                                         Hisz napomban éltetsz engemet.
                                         Talán nyugodtabb lesz az álmom,
                                         Belehoz a vágyam, édesem tégedet.

                                         Ottan leszel, hisz nincsen távolság,
                                         Attól mesés, az egész olyan szép.
                                         Végtelenén szűkül, mind az ami tág,
                                         Szűk kerete között mozoghat a kép.

                                         Aztán már lehetsz te akár rózsaszál,
                                         Érinthet ott bársonya szirmodnak.
                                         Lehetek pillangó, ami terád talál,
                                         Rabjává válhatok, a kábító illatnak.

                                         Vágyom, azt alszok, közbe pihenek,
                                         Így érhet el majd a reggelem.
                                         Fénye érint, engemet ébredek,
                                         Éled az elán, már veled kedvesem.
                                         Szerző: FM.

Vers a kedveshez. Mikor érint a magány.

                                          Mikor érint a magány.
                                          Mikor érint a magány, karma szívembe váj,
                                          Hideg az, nincsen benne a báj.
                                          Érzem hogy fáj, ahogy érint fagyosan,
                                          Ledermedek, mert az körbe zár szorosan.

                                          Ott vagyok neki a szorításában, fújt érzem,
                                          Kedvem kiszorul, hal az érzetem.
                                          Gondolataimban töprengek,
                                          Kibontakozni nem tudnak, értelmetlenek.

                                          Átélem, lefagyok, bánat érint borzongok,
                                          Már aztán éltető fényt vágyok.
                                          Benne meleget, mely érint engemet,
                                          Ami e borzalmából kiemelheti a lényemet.

                                          Vágyom érintésed, a kéznyújtást keresem,
                                          Akarom, azt érintsél kedvesem.
                                          Érezzem, perzsel, melegít az a tűz,
                                          Legyen benne varázsa az, ami magányt űz.

                                          Aztán reccsenjen, olvadjon szívemben a jég,
                                          Töltsd be az ürességet, ne legyen abba lég.
                                          Égjen ott a láng, a szereteté újra,
                                          Ne jöhessen bánat, ottan sohasem a búra.

                                          Sohasem érezzem meg, milyen ledermedni,
                                          Ne tudja a magány, a bánatot fakasztani.
                                          Kedves legyél én, akarlak tégedet,
                                          Érintsél te mindég, nyújtsd felém kezedet.
                                          Szerző: FM.

Vers. Lassan a fák

                                            Lassan a fák.
                                            Lassan a fák őszbe mennek,
                                            Kicsit kényeztetve lesznek.
                                            Az ősz átfesti őket,
                                            Majd, lombkoronákat színezget.

                                            Új színt rak rá, azt cicomázza,
                                            Ökörnyállal kicifrázza.
                                            Rezes lombra ezüst dukál,
                                            Ó ez az ősz, mit nem csinál.

                                            Én meg azt, csak úgy elnézem,
                                            Hisz mindég megigéz engem.
                                            Mesés a természet mostan,
                                            Hiszen az ünneplőjében van.

                                            Már aztán, elbúcsúznak a fák,
                                            Álmukat, hagy álmodhassák.
                                            Bölcsőjük lesz a természet,
                                            Ott szél ringassa, majdan őket.

                                            Így szépen lassan elpillednek,
                                            Előtte még levetkőznek.
                                            Ők integetnek még fáradtan,
                                            Nekünk, egyre bágyadtabban.

                                            Aztán már állómba borulnak,
                                            Hó dunnával takaróznak.
                                            Alszanak, ők majd pihennek,
                                            Nekik díszeik, madarak lesznek.
                                            Szerző: FM.

Vers. Jászuk a játékot.

                                                Jászuk a játékot.
                                                Jászuk a játékot, mi a felnőttekét,
                                                Epekedünk, várjuk a levélkét.
                                                Rám írsz, mert érdekel a sorsom,
                                                Jól esik ez, mint baráttól ezt várom.

                                                Bele lendülünk szállnak a szavak,
                                                De egy idő után azok lankadnak.
                                                Én kérdezem, talán fogy a betűd,
                                                Akarom feldobatni neked a derűd.

                                                Mert küldöd a választ rá rögtön,
                                                Örülök én, mert érint a szóözön.
                                                Aztán megint nem jönnek a szavak,
                                                Törölök, nem írok, érzem zavarlak.

                                                De gyerekként, a szavadra vágyok,
                                                Sóvárgok, hisz játszani akarok.
                                                Tudom, hogy rám írsz majd újra,
                                                Lehangolt vagyok, már várok arra.

                                                Aztán már látom, jelezi a gépem,
                                                Fut a nyíl, azt viszi az egerem.
                                                Jöttél te én örülök, mert vagy újra,
                                                Szívből vágyom az áhítót sorokra.

                                                Kezdődhet így újra, a lelkek játéka,
                                                De ott van, a játéknak akadéka.
                                                Játékot játszunk, erre mi vágyunk,
                                                Akkor is, ha vele lelkünket srófoljuk.
                                                Szerző: FM.

Vers, kedvesemhez. Magával ragadott.

                                        Magával ragadott.
                                        Magával ragadott, az éjszaka mámora,
                                        Fényt kerestem, te hoztad számomra.
                                        Mert lehettél megérintettél,
                                        Simítóan úgy, hogy kábulatba vittél. 

                                        Ott lehettek veled, benne az életedben,
                                        Egy asszonynak csábító fényében.
                                        Óráimat ott imádatba vitted,
                                        Lábad elé hullva én keresem a kegyed.

                                        Ó ez az éjszaka, bár sohase ne múlna,
                                        Leple alatt neki, ezüstje takarna.
                                        Egymás karjába, csillagokat néznénk,
                                        Nem mozdulva, a pillanatnak élnénk.

                                        Az káprázatos jelent, róna szíveinkbe,
                                        Maradhatnánk neki a szédületébe.
                                        Ha jönne a hajnal, az ott úgy érhetne,
                                        Bíbor fényével ő, örök emléket fedne.

                                        Maradna az nekünk része életünknek,
                                        Érintenének ott azok a képek.
                                        Édes asszony, szent vagy te énnekem,
                                        Epekedek érted, hisz fényezed életem.

                                        Fénye vagy annak az, magával ragad,
                                        Napjaimban ez, mindég vigaszt ad.
                                        Parfüm illatába, érint mámora éjének,
                                        Bűvöletébe lehetek, a szép szemeidnek.
                                        Szerző: FM.

                                             Állapotban voltam.
                                             Állapotban voltam, én magamba zuhantam,
                                             Eluralkodott a kábasága rajtam.
                                             Éreztem utazok, ami oly szépnek tűnt,
                                             Limuzin, ami visz, a levegője közbe szűnt.

                                             Magam előtt én egy nagy H betűt láttam,
                                             Hiszen ez a Hilton, erre úgy sem jártam.
                                             Ó az a szoba ottan fényárban úszót,
                                             Drága jó Istenem, ez de pazarnak hatott.

                                             Aztán a gondolat tisztult, másik hessegette,
                                             Hisz a nagy H betű ezt sose jelentette.
                                             Most már tisztán látva, mentővel utaztam,
                                             Szoba is volt, persze ott ágyat is kaptam.

                                             Képzet volt a limuzin, az a fény is kihunyt,
                                             Belehozta életemben, a sorsom az alkonyt.
                                             Ott voltam kórházba, gyógyulásra várva,
                                             Átérzi embere,  mert ó, hogy le van húzva.

                                             Rá van utalva mostan a segítő kezekre,
                                             Amiért hálás lehet egy egész életre.
                                             Még ott van, érte mindent elkövetnek,
                                             Vigyázza ott az orvosa, na meg a nővérek.

                                             Segítenek emberének, újra talpára álljon,
                                             Aztán az érzése valóságba járjon.
                                             Legyen világába, benne egészségbe,
                                             Ne jöhessen limuzinja, így bele meséjébe.
                                             Szerző: FM.

Vers. Ha egyszer itt lehettem.

                                         Ha egyszer itt lehettem.
                                         Ha egyszer itt lehettem, Villányban jártam,
                                         Lenéztünk pincéjébe, oly szomjas voltam.
                                         Ízlelgetni tüzes borát bele kóstolni,
                                         Barátommal a lelkünket ottan felvidítani.

                                         Itallapot nézegettem mennyi is, az a borár,
                                         Közöltem a csaplárral töltsön árva a pohár.
                                         Egyet a havernak is, mi hígítást nem bír,
                                         Legyen finom a legjobból, jöhet Pinot Noir.

                                         Kóstolgatjuk tőkéjének a kiforrott levét,
                                         Az közbe mivelünk megosztotta a lelkét.
                                         Szívre hatóan szólt, benne van igazság,
                                         Bontakoztassa, érint, kerül már a vígság.

                                         Ej de jó érzés ez, az magyar virtust táplál,
                                         Le van fedve minden, az más módit kreál.
                                         Hely a jó bortól éled a magyar szokás,
                                         Így vagyunk mi is most a jó barát áldás.

                                         Kitárjuk szívünk kapuját, kiadjuk a búját,
                                         Tisztul le, mint a jó bor, le dúrja a baját.
                                         Ünnepbe viszi zaját a hétköznapoknak,
                                         Amit csalárdsággal, minekünk okoznak.

                                         Kibeszéljük a haverral, másként is lehetne,
                                         Sok jó magyar szokás, hogy ha az élhetne.
                                         Az emberek is vidámabbak lennének,
                                         Bánat helyett arcokon, ők pír lehetnének.

                                         Aztán meg már ottan, a mosoly kiülne,
                                         Mennyi lélek lehetne, ami felüdülne.
                                         A haverral átbeszéltük ezt jó bor mellett,
                                         Az így szabadon áradó, szavakat érintett.
                                         Szerző: FM.

Vers, kedvesemhez. Mielőtt érkezett.

                                         Mielőtt érkezett.
                                         Mielőtt érkezett Velencének hajnala,
                                         Ott úszott a vizén az a gondola.
                                         Ablakod alá, halkan csendesen,
                                         Hisz korona volt, hab azon az éjjelen.

                                         Egy gyertyafényes vacsora után,
                                         Minek emléke szívhez szól ezután.
                                         Annyi szépet traktált ott az éjszaka.
                                         Zene szólót benne, kopott a parketta.

                                         Őrjítő táncoknak a sora éltetett,
                                         Veled engemet, a fénybe repített.
                                         Benne voltunk neki káprázatában,
                                         Rivalda volt, érintettél az éjszakában.

                                         Megmaradt szívembe ez a fénysugár,
                                         Vele téged oda az örökre bezár.
                                         Kitörölni onnan azt soha nem lehet,
                                         Forró volt a lángja, oda nevet égetett.

                                         Álomkép  marad örökre, egy velencei,
                                         Ablakod alá tereltek neki vizei.
                                         Érintett tégedet, így az a gondola,
                                         Lant húrjain szállt, szívemnek a dala.

                                         Megírtam neked, szerelmet éltetett,
                                         Ami lefedhetett aztán egy életet.
                                         Jött a fény, olyan érintőn,
                                         Életünket azután, örökre összekötőn.
                                         Szerző: FM.