Pirul a szalonna, rajta van a nyárson,
Sül szépen az akácfa parázson.
Serceg, a zsírja megcsurran,
Kenyérre folyik, ízét viszi rá olvadtan.
Nyársak forognak, izzó parázs felett,
Élmény ez amit ember nem feledhet.
Szikrát vet a parázs, bele is cseppen,
Lényege az mégis ott van a kenyéren.
Kenyér zsírosodik, átsül a szalonna,
Szabad ég alatt készül az uzsonna.
De jó is ott lenni, így a tűz körül,
Szállnak a szavak, az embere derül.
Oly baráti ez, lelket jár át most tűz,
Ki kapcsolódás, hiszen gondot űz.
Közbe sör is akad ami fogyogat,
Alap kell, hiszen zsíros lesz a falat.
Átsül, a szalonna az pirosodik már,
A kenyérrel együtt az evésre vár.
Oly szaftos neki minden falatja,
Embere érzi azt, ahogy az laktatja.
Aztán kicsikét pilled a söre mellett,
Kihuny a parázs, de szépet éltet.
Emléke marad, gerjeszti a vágyat,
Sok baráti délutánt, a kéklő ég alatt.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése