Jászuk a játékot, mi a felnőttekét,
Epekedünk, várjuk a levélkét.
Rám írsz, mert érdekel a sorsom,
Jól esik ez, mint baráttól ezt várom.
Bele lendülünk szállnak a szavak,
De egy idő után azok lankadnak.
Én kérdezem, talán fogy a betűd,
Akarom feldobatni neked a derűd.
Mert küldöd a választ rá rögtön,
Örülök én, mert érint a szóözön.
Aztán megint nem jönnek a szavak,
Törölök, nem írok, érzem zavarlak.
De gyerekként, a szavadra vágyok,
Sóvárgok, hisz játszani akarok.
Tudom, hogy rám írsz majd újra,
Lehangolt vagyok, már várok arra.
Aztán már látom, jelezi a gépem,
Fut a nyíl, azt viszi az egerem.
Jöttél te én örülök, mert vagy újra,
Szívből vágyom az áhítót sorokra.
Kezdődhet így újra, a lelkek játéka,
De ott van, a játéknak akadéka.
Játékot játszunk, erre mi vágyunk,
Akkor is, ha vele lelkünket srófoljuk.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése