Állapotban voltam, én magamba zuhantam,
Eluralkodott a kábasága rajtam.
Éreztem utazok, ami oly szépnek tűnt,
Limuzin, ami visz, a levegője közbe szűnt.
Magam előtt én egy nagy H betűt láttam,
Hiszen ez a Hilton, erre úgy sem jártam.
Ó az a szoba ottan fényárban úszót,
Drága jó Istenem, ez de pazarnak hatott.
Aztán a gondolat tisztult, másik hessegette,
Hisz a nagy H betű ezt sose jelentette.
Most már tisztán látva, mentővel utaztam,
Szoba is volt, persze ott ágyat is kaptam.
Képzet volt a limuzin, az a fény is kihunyt,
Belehozta életemben, a sorsom az alkonyt.
Ott voltam kórházba, gyógyulásra várva,
Átérzi embere, mert ó, hogy le van húzva.
Rá van utalva mostan a segítő kezekre,
Amiért hálás lehet egy egész életre.
Még ott van, érte mindent elkövetnek,
Vigyázza ott az orvosa, na meg a nővérek.
Segítenek emberének, újra talpára álljon,
Aztán az érzése valóságba járjon.
Legyen világába, benne egészségbe,
Ne jöhessen limuzinja, így bele meséjébe.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése