Egy szem villanás volt, így láthattalak,
Akkor ott téged szívembe zártalak.
Sorsom akarta, hozott tégedet,
Festékével színezheted az életemet.
Hiszen van helye a színek palettáján,
Olyannak, ami engem elámít azután.
Napjaimba bele fessed a képeket,
Te mindég ki ötlesz valami kedveset.
Úgy vannak ott, kikeverve a színek,
Lágyságukkal ők mesébe visznek.
Lenyűgöznek, a lényege az benne,
Temetne engemet, ha nem érintene.
De vagy érintesz, hála Istenemnek,
Része vagy mindég a képzetemnek.
Hoz mindég, az életem érinted,
Ok halni nincs, még nyújtod a kezed.
Mindég lehessen, ez így maradhasson,
Ne változhasson, az soha a sorson.
Az akarat tőle mindég élhessen,
Megérintve engemet, felemelhessen.
Lehess velem képbe, mindég ha lehet,
Vásznadról, hely ha képed érinthet.
Káprázatba visz engem, a két szem,
Érinti lényed, azután már a képzetem.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése