Kimegyek a temetőbe odavisz a sétám,
Gondolataimba bele merülve mélán.
Sírok között megyek, itt vagyok anyám,
Fejfád előtt most megállok én némán.
Csend fed mindent, borús most a jelen,
Képek pörögnek a fejembe benne.
Gondolat éledhet, mostan az emléken,
Tőled egy vigasz szó, jaj de jó is lenne.
Olyan mikor éltél, mivel szívet érhettél,
Csupán csak egy intés, ami engem éltet.
Ó de akarnám, de itt csak a nesz él,
Lefedi sírod a szót, már sohasem érhet.
Sírod előtt állok, az emlékek közt járok,
Ki ül, gyűlik a könny a szememen.
Itt vagyok most veled, haza ide járok,
Csak így könnyíthetek már a lelkemen.
Oly jó esne a szó, vagy egy ölelés néha,
Álom marad meg valósulatlan.
Be nem teljesedik az már soha, soha,
Szívbe vagy benne mába, a holnapban,
Itt vagy te velem, én ameddig csak élek,
Emlékezem, könny ül a szememen.
Mondom az imámat veled így lehetek,
Csendjébe benne, gyertya lángja sercen.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése