Már nem alszom, kint hajnalodik,
Az ablakra eső csepp hullik.
Rázza a szél, a redőnyt zörgeti,
Vadsága szilaj, az esőt az rá hinti.
Hallgattam neki egyhangú zörejét,
Talán így akarja éltetni reggelét.
Bajom nekem csak annyi vele,
Szomorú lehet majd reggelem tőle.
Vagy mégsem, vidámság ez nekem,
Mozdulsz, ébredsz te is kedvesem.
Egy új nap megint veled telhet,
Istenek hála, neked meg köszönet.
Hallgatom az esőnek a koppanását,
Közbe nézem tested vonaglását.
Láthatom a szemed, rajta az állom,
Szépségét neki mindég csodálom.
Boldogságba viszel, veled lehetek,
Essen csak az eső, ölelhesselek.
Azok az érintések, megbabonáznak,
Bűvölése ez egy édes asszonynak.
Karod közt vagyok, fejem kebleden,
Hulljon az eső, az csak hagy essen.
Játszhassunk, most ezt akarom,
Vadul, mint a szél, mi veri ablakom.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése