Vers. Itthon vagyok.

                                           Itthon vagyok.
                                           Itthon vagyok, én életemet élhetem,
                                           E tájék mindég nyugtat engem.
                                           Látom, elnézem a változásokat,
                                           Fasorokban, a megvastagodó fákat.

                                           Csemeteként láthattam meg őket,
                                           Kiültetve épp gyökeret engedtek.
                                           Megeredhettek, az idő múlásában,
                                           Vidék díszei, a gyönyörű világban.

                                           Emberek munkáját, kezüket éltetik,
                                           Lombkoronájukkal az utat díszítik.
                                           Őket mostan elmerengve nézem.
                                           Hajladozva azok integetnek nékem.

                                           Nézem, átélem én a változásokat,
                                           Ami szívet érintő most olyanokat.
                                           Sokan vagytok, munkát éltettetek.
                                           Azt, hogy beérik, ti fentről nézitek.

                                           Utatok az nektek itten már véget ért,
                                           Hagytatok ránk tettetek a szépért.
                                           Kezetek munkája itt van a vidékbe,
                                           Tetteiteket viszitek mostan a szívbe.

                                           Itten vagytok, abba benne mivelünk,
                                           Még élünk mindég emlékezünk.
                                           Az érintések, azok átjönnek,
                                           Élhetnek bennük, a tettek érintenek.
                                           Szerző: FM.