Változását a napnak, lemenetét nézem,
Szegezem magamnak a kérdésem.
Ez a nap most, miért ily gyorsan telt?
Húzz a többi után mit éjszakája elnyelt?
Bajom csak azzal van, ő így mért rohan,
Mért van az, hogy a semmiségbe zuhan.
Aztán már lefedik őt a csillagok,
Életünket halvány fénnyel uralják azok.
Akarom a fényt, akarok rivaldába lenni,
Ne keljen napjának sötétjébe bóklászni.
Vágyom, kedvesem a fény az te legyél,
Változó egem alatt, mindég érinthessél.
Színezd a nappalt, fényezzed éjszakáját,
Fedd le te a fényeddel neki a csillagát.
Úgy, hogy közbe az idő is lassuljon,
Birtokoljuk, óhajunk szerint múlhasson.
Minek a rohanás hisz olyan rövid az élet,
Fénnyel, a szeretet neki gátat tehet.
Lassítja az, ha egy kicsit is visszafogja,
Érezheti az ember hosszabb lett a napja,
Akarom a fényedet, az engemet simítson,
Életemben nekem az napként ragyogjon.
Testemet érintsd, azon én érezhessem,
Fénnyel, a tündöklővel töltsed fel életem.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése