Vers, a kedveshez. Játszik a sors.

                                        Játszik a sors.
                                        Játszik a sors kegyeltje nem vagyok,
                                        Csalfák a remények, lehúzóak azok.
                                        Szívbe maróak, fájón érintenek,
                                        Utamon most ők homályt éltetnek.

                                        Vallatnám a jövőt, oly kilátástalan,
                                        Jelent takargat rajta a köd paplan.
                                        Rajta van az minden pillantáson,
                                        Fedve a szem, könny ül most azon.

                                        Ó csalfa remények a jelent siratom,
                                        Mit is érhetne most az akaratom.
                                        Segítséget csak a jó Isten adhat,
                                        Ő hosszabbíthatja a járható utakat.

                                        Kérve, kérem, tegye ezt most meg,
                                        Szálljon a köd, mi szem előtt lebeg.
                                        Az út az még egy kicsikét nyúljon,
                                        Taposhasson lábad rajta a pázsiton.

                                        Utadat járhassad, lehessél még ott,
                                        Rózsa nyíljon ahol a lábad taposott.
                                        Éltessed a reményt, fényként hasson,
                                        Tüneményként tégedet hozhasson.

                                        Úgy játszón a sors élvezhető legyen,
                                        Pillantáson köd sohasem lehessen.
                                        Boldogság, mosoly vehessen körbe,
                                        Erre vágyok, csak mindég a jövőmbe.
                                        Szerző: FM.