Csendes estének a múló órájában,
Mikor megpihen minden abban.
Feltör nekem vágyam, az elragad,
Száguld, visz engemet, nem lohad.
Estének óráját csendben múlatom,
Hagyom, vigyen most gondolatom.
Visz hiszen, szárnyal végtelenében,
Hozzád repít az a csillogó fényben.
Ott lehetek így teveled csillagom,
Fényed érint ez, amire én vágyom.
Betölti az éjének sűrű sötétségét,
Éjszakája hozza a gyönyörű lényét.
Itt érezlek, pedig nem is álmodom,
Velem vagy, én a kezedet foghatom.
Hallom most a csendben szavadat,
Bele leheled abba a sóvárgásodat.
Haladok így, már közben eszmélek,
Csillagok fényében haza érhetek.
Már aztán lesz valóság ez a vágy,
Ölelés jön át az oly selymesen lágy.
Időben múlik az nincsen sóvárgás,
Testedet érinteni így egészen más.
Élteti a vágyam, igazabb ez mostan,
Éjelem most szép, érezhetlek abban.
Érzem parfümöd ami átjön éjében,
Keveredik az neki bele csendjében.
Oly kábítóan hat így a moccanás,
Fény járja azt át, a hajnali pirkadás.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése