Égjen gyertya értük, kik már ott vannak,
Ahonnan nem jöhetnek vissza a szavak.
Hol nincs érintés csak a vágy, ami élhet,
Már a hűvös sír van, elmúlt életek felett.
Halottak napján ott fény legyen sírokon,
Hisz őket meg illeti, ezen a szép napon.
Égjen egy szál gyertya minden lélekért,
Imádkozzunk értük, az örökkévalóságért.
Itt vannak ők velünk, itten a szíveinkbe,
Nem mehetnek sohasem feledésbe.
Nekik emlékeik mindég velünk vannak,
Kísértenek azok, ha nem is jönnek szavak,
Azok a tettek, amelyeket mi átélhettünk,
Múló napjainkban egymásért tehettünk.
Átjött a szeretet, a vívódás az életért,
Egy jó szó, a küszködés minden új napért.
Itt él ez bennünk, mi magunkkal visszük,
Nyugodt perceinkben rájuk emlékezünk.
Akaratlanul is azok feltörhetnek,
Úgy, hogy ő tőlük a könnyeink eredhetnek.
Hozzuk virágunkat, égetünk mi gyertyát,
Sírjuk előtt mondjuk értük az imát.
Szeretetünk lángja sohasem ki nem hűl,
Megcsorduló könnyünk, az szemünkre kiül.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése