Mikor az emberbe a szerelem hevül,
Az akarat zsugorodik, az törpül.
Tekintélyt veszít, az semmisé válik,
Hagyva magát, inkább ő leparolázik.
Alámerül, ott van a tudatba vegyülve,
Meg húzódik benne reményt éltetve.
Ami szenvedélyé válva,
Aztán már akaratát játékába rántva.
Sodorja az embert bele varázsába,
Ott lehet neki benne a kábulatába.
Játék ez, az érzések játszanak,
Úgy jöjjenek, azok sohase ártsanak.
Hisz ettől szép az élet játékot éltet,
Ember dönthet, abba meddig mehet.
Túlzásba vinni nem szabad sohase,
Mindég a jót, a szabadságot éltesse.
Életünk, ha rosszat akar, akarat éljen,
Ami bút okoz, azon felül kerekedjen.
Alakíthasson az mindég a játékon,
Az soha senkinek aztán ne fájhasson.
A szerelmet az édest engedje kifutni,
Úgy bánat abba ne tudjon bejutni.
Annak legyen mindég az a rendje,
Ne parolázzon, az akarat ne engedje.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése