Vágyom a reggelt, benne az ébredést,
A fények játékát mi átjön az érintést.
Téged édesem, hogy láthassalak,
Értelmét adhasd, az érkező napomnak.
Igazán szépek azok csak úgy lehetnek,
Ha láthatom ragyogását a szemeidnek.
A kiülő mosolyt mi orcádat feldíszíti,
Hol a fények játéka érint, hajad ékesíti.
Halhatom a hangodat, mivel te érintesz,
Szavaid, azokat, amikkel meg illetsz.
Bátorítanak, netán lehetnek intelmek,
Benne a lélekben, érzést éleszthetnek.
Szeretet áradhat, mi betölti a napot,
Bele viszi abba az a boldogságot.
Így lehetel te nekem az örökös álmom,
Napjaimba benne az édes valóságom.
Vágyom a reggelt, az éltető nappalát,
Érezhesselek téged életem vigaszát.
Mindent mit adhatsz, jöjjön át élőben,
Hiszen az álom, mindig tova röppen.
Édes mosolyodat élőben akarom látni,
Így tud engem igazán babonázni.
Annak benne lehetek a kábulatában,
Ott, a gyönyörű nőnek káprázatában.
Szerző FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése