Jöttél te fényként, érintettél engemet,
A pillanat mi megfogott tégedet.
Szemem, hogy csukódott éreztem,
Felfogtam én azt, ott rögtön átéltem.
Érkezésed neked nem is volt véletlen?
Túlment az rögtön az érzésen.
Behunytam szemeim, láttalak tégedet,
Maradhattál te ott érintve a szívemet.
Ott lehettél mindég már velem ezután,
Tüzet élesztve a szívnek parazsán.
Hagyva, hogy szabadon szárnyaljál,
De azért legyél, a szívembe lakhassál.
Tápláld a tüzet, melege járja lelkemet,
Pezsdítse véremet, az járja át eremet.
Életem része lehessél énnekem,
Még vérem pezseg, éltethessed énem.
Jöttél te fényként én marasztaltalak,
Kívántam aztán azt mindég lássalak.
Lehessél része te az életemnek,
Ott legyél velem útján ösvényemnek.
Úgy haladhassunk, kezed foghassam,
Életedet neked aztán vigyázhassam.
Csodáljuk mi ottan a szépet, az életet,
Áldhassam, mi érintett azt a képzetet.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése