Megérintette szívemet átjött a fény,
Estéjébe hozta él most a remény.
Lefedett vele mindent csendesen,
Nem nézhettem ezt így közönyösen.
Oly őrjítő a csend kell most menni,
Hozzád azután teveled ott lenni.
A világnak egy elrejtett zugából,
Éltetni az estét fényében valahol.
Feldobatni őt hagy éljen a remény,
Hagyni, hogy fedje ezüstösen a fény.
Mert még az ott van mivelünk,
Sóvárgó vágyon felül kerekedünk.
Azután már legyen velünk a valóság,
Béke honoljon ottan, azt fedje olajág.
Ne jöjjön zaklatón zaja a világnak,
Kit érdekel, ha élhetünk egymásnak.
Élni csak egymásért a pillanatokért,
Boldogságban eltöltött percekért.
Ami mindég egy újabb napot éltet,
Mert oda hinti magját, abba szeretet.
Megérinti szívem, fény vonz engem,
Hozzád visz az mindég kedvesem.
Vigyen még élek, veled ott lehessek,
Fogva kezed, imádva szerethesselek.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése