Évek szállnak, velük múlnak a nappalok,
Ott vagyunk mi, cselekvést visznek azok.
Akár hogyan is, de ez mirólunk szól,
Benne a tettünk, amit az idő magával tol.
Életünket fedi le, úgy ahogy mi megéljük,
Neki a lapjait visszapörgethetjük.
Borítója között történések vannak,
Álmok, amik végül meg is valósulhattak.
Benne van életünk, ahogyan játszottunk,
Le van az írva, amit elrontottunk.
Csupán csak azért tanulhassunk abból,
Ne forduljon elő, mi tartózkodjunk attól.
Vannak dolgok, mit akaratunk vezérelhet,
Olyan is az élet adja, majd újra elvehet.
Lehetünk itt a romos életbe áldást várva,
Felénk nyújtott kézbe bele kapaszkodva.
Ott van nekünk tettünk, a napokkal száll,
Az idő tolja azt, halad soha meg nem áll.
Ha rontunk valamit, marad úgy az időben,
Rossz érzésként esetleg benne lelkünkben.
Bele vési magát, érezzük azt, hogy ő van,
Onnan előtörhet, az érinthet fájóan.
Tettünk az időben van borítók mögött,
Szemelgethessük azt pörgő lapok között.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése