Egyetlen makulátlan pillantásodért,
Csupán a kedves mosolyodért.
Kegyeidért lábad elé borulok neked,
Csak érezem az átjövő szereteted.
Hagyd, bálványozhassalak tégedet,
Foglalhassam imámba a nevedet.
Gesztusként ezt nyújthassam feléd,
Engedd azt, hogy leborulhassak eléd.
Megalázónak nem érzem tettemet,
Csupán kifejtem az epekedésemet.
Neked, a hölgynek, kit szerethetek,
Úgy, hogy életem részének tekintek.
Velem vagy, borúból hozod kedvem,
Éltetsz derűt, széppé teszed életem.
Formázod mosolyoddal a világomat,
Átlátsz rajtam, érzed gondolatomat.
Epekedek édes minden pillanatodért,
Sorsomnak is hálás vagyok ezért.
Hiszen veled is azt megoszthatom,
Így lehetel nekem, valóságban állom.
Álmom vagy benne a nappalaimban,
Fényként érintesz így meg azokban.
Csillogtassad, egem fényezed nekem,
Legyél rajta a nap, te mindég édesem.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése