Sajog a szívem a gondolatom kevereg,
Mert az emlék sohasem szendereg.
Itt van, az felidézi, hozva a múltat,
A régi szép időkből képekkel traktálgat.
Itt vagytok barátok, most itten én velem,
Gondolatomban benne énnekem.
Ó azok a bulik, amiket átéltünk,
Volt minekünk állandó törzshelyünk.
Kisvendéglőnek hétvégi forgatagában,
Hegedű hangjának a kábulatában.
Múlattuk mi ott az időt, mulatunk,
Prímás játékától bizsergett a talpunk.
Áttáncolt éjszakák, azok a mámorok,
Változtak az idők barátok hol vagytok?
Elsodort az élet, mi vittük a dalunkat,
Össze már sohasem hangoltuk azokat.
Múló időben már nem is lesz alkalom,
Dúdolóm most magamban dallamom.
Átgondolom közben az életemet,
Közülünk kik azok, kit sírhalom fedhet.
Ott vannak, ők mentek nagyon sokan,
Bele halt a dal is régen a vonóban.
Gondolok rátok cimborák még élek,
Nóta helyett, imámat mondom értetek.
Szerző: FM.
Szépek a versek, ha nem gond, a Pinteresten megosztom...
VálaszTörlés