Indítják a vasparipát.
Indítják a vasparipát, a jó öreg gőzöst,
Divatját múlt azt a régi füstöst.
Megtörik rajta fénye a napnak,
Ő fényezést igényel, azok így játszanak.
Úgy szép, ha csillog minden alkatrésze,
Hiszen kiemelik, azok ő neki a dísze.
Gőze neki tekeri a csatlókarokat,
Ütemesen mozog, az kereket mozgat.
Kipörögve vonatot húz az, nosztalgiát,
Visszahozza vele a régi módizását.
Amivel most is hódít, az múltat éltet,
Régi szép időkből, ad most élő képet.
Felül írja a képzeletet, ez időben van,
Haladva sínen, a jelenbe moccan.
Igaz utasítást neki karos jelzők adtak,
Mert vonatok akkor, régen úgy haladtak.
Már régen dominó rendszerben mennek,
Köszönhető ez a fejlődésnek.
Az utasítást most fény jelzők adják,
Mutassa a térközt, szabad vagy foglalják.
Sebességre utal, a vonat, hogy haladhat,
Kitérőbe, vagy egyenesbe futhat.
Esetleg megállás nélkül haladhat tovább,
Ami múltba veszett, az így élhet legalább.
Azt jó látni néha, hogy honnan is indult,
Az vonat csúszó csapágyakon gördült.
Szépsége azért őt is feldobta,
Mozdonyának most is, kecses mozdulata.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése