Utamon elfáradtam.
Utamon elfáradtam, napja oly zajos,
Élért estéje, pihenni kéne talán.
Haladni tovább, így az már bajos,
Oly lehúzóan ér ez, megtört az elán.
Testem mostan kívánja a pihenést,
Érzem, fáradok kicsikét talán.
Még estéjébe kérem az áldást,
Istenemtől mit meg is kapok talán.
Most hozzád száll nekem fohászom,
Hisz napomban éltetsz engemet.
Talán nyugodtabb lesz az álmom,
Belehoz a vágyam, édesem tégedet.
Ottan leszel, hisz nincsen távolság,
Attól mesés, az egész olyan szép.
Végtelenén szűkül, mind az ami tág,
Szűk kerete között mozoghat a kép.
Aztán már lehetsz te akár rózsaszál,
Érinthet ott bársonya szirmodnak.
Lehetek pillangó, ami terád talál,
Rabjává válhatok, a kábító illatnak.
Vágyom, azt alszok, közbe pihenek,
Így érhet el majd a reggelem.
Fénye érint, engemet ébredek,
Éled az elán, már veled kedvesem.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése