Haladok utamon, estéjébe fáradok,
Vissza mindég tehozzád jutok.
Idő ette csontom pihenni vágyik,
Érintő kezed, az amúgy is hiányzik.
Vágyom ölelésed, mámora érintsen,
Kábulatának, szédületébe vigyen.
Érintsél meg engemet kedvesen,
Estémbe benne, gondot temessen.
Fedje le a múltat, mi rám rakodott,
Mit napom bánat ként okozott.
Érint a sorsom, az ossza a lapokat,
Ilyet, meg olyat is, bogozom azokat.
Nem panaszkodom, pihenni vágyok,
Érintő sorsommal, elvagyok.
Hiszen vagy, tégedet is ő hozott,
Áldom percét, a lényed megfogott.
Fogva tart, a vágy gyötör engemet,
Ha nem érezlek, keresem helyemet.
Majd, itt lehetsz újra már velem,
Oszlik énbennem, így a gyötrelem.
Utamon megyek, fáradok este már,
Mert vagy, van mindég, aki vár.
Elpilledek én, a terhemet lerakom,
Kezdem reggelében, újra a napom.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése