Magával ragadott, az éjszaka mámora,
Fényt kerestem, te hoztad számomra.
Mert lehettél megérintettél,
Simítóan úgy, hogy kábulatba vittél.
Ott lehettek veled, benne az életedben,
Egy asszonynak csábító fényében.
Óráimat ott imádatba vitted,
Lábad elé hullva én keresem a kegyed.
Ó ez az éjszaka, bár sohase ne múlna,
Leple alatt neki, ezüstje takarna.
Egymás karjába, csillagokat néznénk,
Nem mozdulva, a pillanatnak élnénk.
Az káprázatos jelent, róna szíveinkbe,
Maradhatnánk neki a szédületébe.
Ha jönne a hajnal, az ott úgy érhetne,
Bíbor fényével ő, örök emléket fedne.
Maradna az nekünk része életünknek,
Érintenének ott azok a képek.
Édes asszony, szent vagy te énnekem,
Epekedek érted, hisz fényezed életem.
Fénye vagy annak az, magával ragad,
Napjaimban ez, mindég vigaszt ad.
Parfüm illatába, érint mámora éjének,
Bűvöletébe lehetek, a szép szemeidnek.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése