Mielőtt érkezett Velencének hajnala,
Ott úszott a vizén az a gondola.
Ablakod alá, halkan csendesen,
Hisz korona volt, hab azon az éjjelen.
Egy gyertyafényes vacsora után,
Minek emléke szívhez szól ezután.
Annyi szépet traktált ott az éjszaka.
Zene szólót benne, kopott a parketta.
Őrjítő táncoknak a sora éltetett,
Veled engemet, a fénybe repített.
Benne voltunk neki káprázatában,
Rivalda volt, érintettél az éjszakában.
Megmaradt szívembe ez a fénysugár,
Vele téged oda az örökre bezár.
Kitörölni onnan azt soha nem lehet,
Forró volt a lángja, oda nevet égetett.
Álomkép marad örökre, egy velencei,
Ablakod alá tereltek neki vizei.
Érintett tégedet, így az a gondola,
Lant húrjain szállt, szívemnek a dala.
Megírtam neked, szerelmet éltetett,
Ami lefedhetett aztán egy életet.
Jött a fény, olyan érintőn,
Életünket azután, örökre összekötőn.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése