Játszottam életemmel, kártyára raktam,
Sorsom környékezett, én bele buktam.
Lapot osztott nekem, övé a győzelem,
Blöfföltem, szét hullott borult az életem.
Iszogatok rózsám, egy lumpper vagyok,
Poharam emelem, ki nem józanodok.
Értéktelen minden, gurult az autó,
Kalapács alá tetette, azt is a végrehajtó.
Mentél hagytál engem, vérzik a szívem,
Én az éjszakába, vigaszom keresem.
Nyakalom a whiskyt, butít az engemet,
Már vissza nem nyerem én a tekegyedet.
Kiskocsmák bárszékén, poharat emelek,
Szesztől kábultan, a múltba merengek.
Látom homályába, benne képedet,
Mosolyod megérintve, szedi a lelkemet.
Hol van már a virtus, nem éltett engem,
Élek érzem, de magamat temetem.
Az ital megérint, zárja koporsómat,
Nem érhetlek én el, mint asszonyomat.
Erőt vesz a vágy, az újra feltör bennem,
Vágyódók aztán, miért kéne vesznem.
Jó útra térek én, hogyha érinthetlek,
Őrült életemben, a sorsommal békélek.
Kezünket érintve, úton maradhatnánk,
Sorsunknak vizén újra csónakáznánk.
Új mederbe terelne, életünk minket,
Ennek véget vetek, ha te adod kezedet.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése