Ha egyszer itt lehettem, Villányban jártam,
Lenéztünk pincéjébe, oly szomjas voltam.
Ízlelgetni tüzes borát bele kóstolni,
Barátommal a lelkünket ottan felvidítani.
Itallapot nézegettem mennyi is, az a borár,
Közöltem a csaplárral töltsön árva a pohár.
Egyet a havernak is, mi hígítást nem bír,
Legyen finom a legjobból, jöhet Pinot Noir.
Kóstolgatjuk tőkéjének a kiforrott levét,
Az közbe mivelünk megosztotta a lelkét.
Szívre hatóan szólt, benne van igazság,
Bontakoztassa, érint, kerül már a vígság.
Ej de jó érzés ez, az magyar virtust táplál,
Le van fedve minden, az más módit kreál.
Hely a jó bortól éled a magyar szokás,
Így vagyunk mi is most a jó barát áldás.
Kitárjuk szívünk kapuját, kiadjuk a búját,
Tisztul le, mint a jó bor, le dúrja a baját.
Ünnepbe viszi zaját a hétköznapoknak,
Amit csalárdsággal, minekünk okoznak.
Kibeszéljük a haverral, másként is lehetne,
Sok jó magyar szokás, hogy ha az élhetne.
Az emberek is vidámabbak lennének,
Bánat helyett arcokon, ők pír lehetnének.
Aztán meg már ottan, a mosoly kiülne,
Mennyi lélek lehetne, ami felüdülne.
A haverral átbeszéltük ezt jó bor mellett,
Az így szabadon áradó, szavakat érintett.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése