Szundikálok, most álmom visz engem,
Más dimenzióban rakja az életem.
Utazik a lélek, más ez a világ,
Varázsában neki ott van a gazdagság.
Ezt a gazdagságot a fantázia szülheti,
Varázsát neki szét jó tündér hinti.
Nincs kiváltságos, a sorsnak fintora,
Mindenki játékot éltető mese figura.
Lehet óriás, vagy fájjon zsugorodhat,
Marad ez mind ott a tudat alatt.
Szeretem álmomat, ha velem lehetsz,
Érkezel, viszel, te magaddal repítesz.
Varázsodban éltetsz, édes mosollyal,
Kies tájakon, min a lélek átszárnyal.
Tündér vagy, énem mesédbe viszed,
Ha jön az ébredés vágyaim éleszted.
Álmom vágyom aztán, azt a meséset,
Pillantásaid a sokkolóan kedveset.
Amit az állom éltetett, a szép mesét,
Lényedet, a varázsát éltető tündérkét.
Zúdíthassad rám életemnek meséjét,
Vihessed annak szívembe regéjét.
Legyen benne ott lant egy életen át,
Pengethessed, aztán mindég a húrját.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése