Vers. Megjött a szeptember.

                                           Megjött a szeptember.
                                           Megjött a szeptember, ő is érkezett,
                                           Érinti, majd nyarat temethet.
                                           Múlásába viszi, az évszak változik,
                                           Megjön, az ősz itt van, már közeledik.

                                           Véget ér a szép nyár, letűnőbe van,
                                           Az őrületével az tova suhan.
                                           Beleveszik a múltba, így a többivel,
                                           Ott van  sok emlék, mit tova cipel.

                                           Viszi azt magával, majd lefedi a múlt,
                                           Mennyi szép pillanat, ami vele hullt.
                                           Bele vitte képbe, emlékezetbe,
                                           Amit úgy érintett, azt rakta szívekbe.

                                           Maradhatnak benne, ott akár örökre,
                                           Emlékeztethetnek a szépségére.
                                           Azok mindég érhetők azután,
                                           Tudatot ébresztve, rajta a fantázián.

                                           Nem hozza őket, csak a képzetünk,
                                           De mi rája mégis vissza tekintünk.
                                           Lehet az arc, mi bűbájosan ért,
                                           Minek tekintete, egy életen át kísért.

                                           Ékezett az jött, a szeptember itt van,
                                           A nyár benne lassan tova suhan.
                                           Új évszakot éltet, bele őszbe visz,
                                           A nyár emléke marad, életünkön dísz.
                                           Szerző: FM.