Vágyom a tüzet a szemeden átjövőt,
Érintsen mindég, vágyam a jövőt.
Akarom azt, akarom napjait,
Színezed életem, amit éltetsz az hit.
Erősítsd bennem, lehessen velem,
Béklyózhassa az a tévelygésem.
Mindég csak veled, egy életen át,
Díszítse e mondat életem zászlaját.
Viszem, lengetem azt, én akarom,
Hiszen életről szól, ez diadalom.
Ha mi ehhez adjuk szíveinket,
Összeköt, sorsunk az kegyes lehet.
Vágyom a tüzet, mindég a lángolót,
A szemedből érintő káprázatot.
Egy édes lidérc vagy, kísértő elán,
Lángot lebegtető, szívem mocsarán.
Érintsél fáklyáddal te életemben itt,
Boldogságába benne az kaput nyit.
Hagyjuk tárva, hagy érinthessen,
Derűje mindég a lelkünkön lehessen.
Teljen életünk úgy, tűz égjen lángoljon,
Osztozzunk fényen, ki ne aludhasson.
Az se baj, hogyha néha kápráztat,
Jelenléte angyalnak, az mindég vakíthat.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése