Megy a kavarás.
Megy a kavarás most az állatok között,
Van, aki uralkodna mindenki felett.
Úgy érzi ez őt, meg is illeti,
Van ereje mivel magát süvegeltetheti.
Feléled az ember, a gonosz világába,
Felbérelt sakáloknak kiáltozásába.
Tele van nekik a vonyításukkal,
Értelmét veszített, csahos hazugsággal.
Vonyítanak mostan, kapott konc felett,
Mit valamikor még húsa is fedett.
Az nagyokat illeti, elég ez sakálnak,
Vértől ázott pofával ők árulóvá válnak.
Hisz lekötelezettek nem tudják tartani,
Álnok hazugságba kell vonyítást vinni.
Elárulva vele a mesés környezetet,
Izgalomba tartani, azzal így a sztyeppet.
Oda vonzva vele máshonnan másokat,
Állítva, hogy majd ott, jó élve lakhat.
Teszik ezt ők mások bosszantására,
Rá akarják őket venni, a terület adásra.
Áldatlan állapot, ami ott most uralkodik,
Jönnek a lelkek áradatként, özönlik.
A sztyeppe felett ég sír, könnyet hullat,
Temetve egy világot, hisz ez újat hozhat.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése