Szendereg a hajnal, de a fény már érinti,
Bíborját a kelőnap egére vetíti.
Színesíti az világát, ébredhet a reggel,
Vele ébredünk mi is a megpihent testtel.
Kipattanó szemünkkel, új napot élünk,
Munkánkat végezzük, ott van a hitünk.
Telik a napunk ténykedhetünk benne,
Ha baj nem kerülne az, ó de jó is lenne.
Lehetne az úgy is, de hát azt mi idézzük,
Hiszen az ördögöt a falra felfessük.
Ha már ott van az, meg is jelenik,
Benne napunkba a rossz is keveredik.
Bogozzuk a szálát azt, amit mi okozunk,
Egymáson ideget mi így borzolunk.
Borulhatnak aztán az óráink romba,
Minden negatív tettünk időzített bomba.
Hely de jó lenne, ha ez nem így lenne,
Az ördögi játék benne nem lehetne.
Mindég érinthetne keze angyaloknak,
Ők lennének meghatározói az utunknak.
Szendergő hajnala, úgy éltetné a napját,
Ne hozhatná neki bele ő a búját.
Mert ha az fedi arcát az emberének,
Nem élheti tettét meg, így a jó kedvének.
Tolerancia több kéne, hisz az ami számít,
Ne keveredjen rosszal, az ami még ámít.
Éltetve szépet, embernek így maradni,
Sohasem keljen aztán, egymással ágálni.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése