Nézném a tévét, ott csatornákat váltok,
Harcosok, megüt a guta bennem a sokk.
Ó mennyi szutyok, hogy folyik a vér,
Autók lángba, darabjukkal tele már a tér.
Majd látom a hőst, vérző emberemet,
Kezében fegyverrel menti az életet.
Hiszen harcolnak, gonosz a jó ellen,
Győzni a jónak kéne mindenféleképpen.
Felül kerekedik, á már a gonosz is vérzik,
Mert a jót elfogja, azt megkötözik.
Már ketyeg a szerkentyű, az számol,
Hősünk szabadul, de nincsen még távol.
Minden lángól, emberünk most repül,
Törmelék veszi ottan őt körül.
Légnyomás által összetört üveg,
Nagy baj nincs, felkelt már tovább tipeg.
Ezt már nem bírom, váltom a csatornát,
Keresném benne a romantikát.
Azt nem találok mert le fedik a hősök,
Vagy szappanopera, mert azok is menők.
Bennem az ideg, borzolja fel a testem,
Ó ez sok hős, ezt sehogyan sem értem.
Köröttem a világ meg csak lángól,
Veszem tévém képét, engemet lehangol.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése