Minden nőnek kijárhatna az a tisztelet,
Nem lehetne ő nélkülük élet.
Azért, mit életükben véghez visznek,
Benne egy világban, ott vannak éltetnek.
Teszik ezt ők nehéz körülmények között,
Ott a család, a munka mind mögött.
Mégis mosolyogva, derülnek,
Mennyi nehézségen felül kerekednek.
Ha eleget tehetnek, akkor boldogok,
Sugároznak, hisz törékeny virágok.
Szeretet árad szerte körülöttük,
Ez úgy lehetséges, ha teszünk is értük.
Gesztus mindez csupán, őket így éltetni,
Melléjük állva mindég segíteni.
Egy bók, vagy figyelmesség csupán,
Az életük is könnyebb lehet így talán.
Maradhassanak mindég ők ott üdén,
Tündérrózsaként, víznek a tetején.
Gyönyörködtetve legyenek szemek,
Érintőn ők valakinek, életet szépítsenek.
Gyarló az, aki egy nőre a kezét rá emeli,
Tettével ott a szépet temeti.
Mert ha az, az élete része lehetett,
Leírni nem szabad, hiszen őt élteti a tett.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése