Mert lehetünk, így most mind itten vagyunk,
Életünk színpadának deszkáján taposunk.
Telik az életünk a díszletei között,
Együtt mindenkié, itten a színfalak mögött.
Úgy, hogy ott a lelkek mind együtt utazunk,
Kezdettől kezdve, egy nekünk az utunk.
Haladunk azon közben az idő telik,
Szeszély annak pillanata, sorsunkon múlik.
Utol ér hisz követ, végzetünk az kiemelhet,
Össze is törhet akár, díszletet rendezhet.
Esetleg életet, szépet varázsolhat,
Szomorúságot, netán boldogságot válthat.
Megyünk mi mind, tapossuk azt a deszkát,
Élvezve annak fantasztikus színskáláját.
Érint bennünket, ott van a csillogás,
Isten teremtette, neki a világát mi busás.
Ebbe a közegbe itten gyönyörködni lehet,
Gazdagság ez, amit azért élni lehet.
Egyek gyökereink, hiszen mind fonódik,
Ami itt, világába benne lelkekre osztódik.
Egyéniség az mind, egy világot befolyásoló,
Színjátéka darabjában megvalósuló.
Tüllünk függhet az mennyire tartalmas,
Lehet lelket romboló, vagy akár diadalmas.
Itt vagyunk mind, de a vég félé haladunk,
Mégse mindegy oda hogyan juthatunk.
Játszunk úgy játékot, az élvezhető legyen,
Megalázva abban, egy lélek sem lehessen.
Szerző: FM.
,
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése