Gyönyörű a világunk, az mesétől visszhangzik,
Éppen nem szépek, de olyan igazik.
Mint a régiek, bennük a kapzsiság,
Szegényekről szól, de már nincs ebbe igazság.
Most élnek igazán, mert vannak itt Döbrögik,
Igaz a bajszuk nekik nem úgy pöndörödik.
Lúdjai kivesztek már a szegényeknek,
Üresek óljaik, abba semmit nem tenyésztenek.
Nagyüzemileg vannak, még akadhatnak ludak,
Amit talán így könnyebben lenyúlhattak.
Leverni rajtuk, ezt soha se nem lehet,
Nekik jogaik vannak, amit mentelem védhet.
Földön futó lehet, bezzeg már a szegényekből,
Tollvonással húzzák, ki nem jön jól perből.
Ígérgetnek neki, aztán elaltassák,
Mert, hát csődbe mentek, hát azzal áltassák.
Oda van munkája, amiért mennyit dolgozott,
Belőle más is hasznot, búsásat húzhatott.
Mert élnek, úgy érte semmit sem tettek,
Fizetésért jóért, amit ők még fel is vehettek.
Így telik életünk, bár a meséink modernek,
De a gonoszságok, most is benne élnek.
Kapzsisága annak soha el nem múlik,
Állampapír országában, urunk az gazdagszik.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése