Úgy okoljuk mi a világunkat a zajáért,
Mintha nem tennénk semmit bajáért.
Pedig az okozói neki mi vagyunk,
Vannak, kik dumálnak, amire tapadunk.
Etetnek bennünket, a szövegük süket,
Nem is lehet tudni, hogy érinthet fület.
Megy a vak duma, az nem érint semmit,
Meddők a szavak, mégis embert uszít.
Összefogást, mi ezzel sohase élhetünk,
Egyéni érdekek, ami árthat nekünk.
Igaz a világra, igaz ez személyre,
Szolga lehetsz, vagy száműznek örökre.
Lehetsz vagyonos, vagy akár szegény,
Egy tollvonással oda van a remény.
Földönfutó lehetsz, ő nekik ellenség,
Lehajthatod fejed, hát ez a büszkeség?
Ej ha kiállnánk egyszer már magunkért,
Egy igazabb világért, igazabb hazáért.
Nekünk itt még senki nem segített,
Vagy édes az átok, örökké ránk ülhet.
Egyedül hagynak szépen kihátrálnak,
Baja országodé, old meg, vagy okolnak.
Hangos a szavuk, bűnösek mi vagyunk,
Ami igaz, hiszen nekik balekul bedőlünk.
Okoljuk a világot, közbe a bajt fokozzuk,
Büszkeségünket, csak úgy oda dobjuk.
A fejünkbe kéne rendet teremteni,
Mi országot rombol, azt kellene temetni!
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése