Vágyom a napot én mindég az újat,
Hiszen benne a vágy tüze gyúlhat.
Akarom égjen, belsőmbe tépjen,
Képed álmomban, az éjben éljen.
Édes tedd te széppé az álmomat,
Vágy bonthasson ottan szárnyakat.
Vihessen engem érinthesselek,
Ég és föld körül teveled repüljek.
Együtt mindég, fogva a kezünket,
Utunkban lehessen szédület.
Úgy teljen az, emeljen a menybe,
Pokoli forróság legyen szeretetbe.
Éghessen a tüze a szívekbe benne,
Aztán már az a nappalban is érne.
Így már angyal lennél az életemben,
Tükröm lenne a szemed a fényben.
Ragyognád nekem az éjbe egemet,
Betöltené az sóvárgó szívemet.
Az akaratom, az lefedné a vágyat.
Szent lenne neved, szívembe imádat.
Vágyhatnám a napot mindég az újat,
Együtt járhatnánk azt a rögös utat.
Küzdve a másikért haladnánk azon,
Boldogságban, a gyönyörű napokon.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése