Vannak napok, amik szépek,
Aztán összekeverednek.
Bánat fedi az örömöt,
Az készíthesse ki a lelket.
A bánattal nem parolázok,
Magával hordja az átkot.
Lefedi a nap sugarát,
Rakja az a napra a búját.
Na, ne húzzon ő le engemet,
Hagyja csak meg a szépet.
Tengerként érjen engem,
Áraszthassa az el a szívem.
Ott lehessek a hullámában,
A babámnak a karjában.
Óceánom legyen nekem,
Ahogy lefed, én átélhessem.
Átélhessek boldog napokat,
Ringassa a víz a hajónkat.
A nap szórja rá sugarát,
Az a szeretet jöhessen át.
Legyenek a napok szépek,
Mozaikból rakott képek.
Bánatomat hessegesse,
Galambom, az öröm éltesse.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése