Üres a szoba most, a csend nem nyugtató,
Mindent árverezett a végrehajtó.
Eladta a bútort, a szőnyegeket,
A szoba alatt a garázs, most az is üres lett.
Nem maradt a falon csak egy rossz óra,
Tekerhetem én azt nem jár rúgóra.
Áll a mutatója, a pókháló rajta,
Elmúlt az, az idő, ami azt ragyogtatta.
Elúszott szép csendben, vitt mindenünket,
Széjjelzúzva közben az életünket.
Mentél aztán hagytál te is kedvesem,
Kaján mosoly maradt nekem, tőled édesem.
Rossz döntéseinkért mi így vezekeltünk,
Nem jött össze semmi mindent vesztettünk.
Lemorzsolódtak mind a barátok,
Fényűző életben nem férnek a balekok.
Üres szobába most csend beszél hozzám,
Új életet kezdesz édes kis komám.
Minek a gazdagság, mért kell a nagyzolás,
Hidd, szerény életen is rajta van az áldás.
Talpra állok én majd, ezt megígérhetem,
Ragyogtassa nap még az én életem.
Az ég peremén kocogtatom a lovamat,
Egy édes asszonytól, kapom a mosolyokat.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése