Pirkad a hajnal, én vele ébredek,
Nyújtózok egyet majd kelek.
Imára kulcsolom a kezem,
Köszöntelek tégedet reggelem.
Elmondom Istenhez az imámat,
Tehesse ő sínre a napomat.
Aztán a madárdalt hallgatom,
Örömében, telhet a nappalom.
Minden pillanat hozhat szépet,
Benne a napban éltet képzetet.
Mert hát érinthetlek téged,
Így lehetek kedvesem teveled.
Virág vagy ott, virágok között,
Gyönyörű szál, a többi fölött.
Rózsaszálam nekem édesem,
Bársonyodat érintheti a kezem.
Hisz ti mind virágszálak vagytok,
Ettől lehetnek szépek nappalok.
Te csak nekem bontod a szirmod,
Életemben vagy, úgy adod magad.
Kábítóan hat, az a mámorító illat,
Ott lehetek annak hatása alatt.
Én meg akarom neki varázsát,
Így élhetek át veled, mesés mát.
Napok jöhetnek, benne reggelek,
Azokban jó kedvel élhetek.
Még egy rózsaszál fedi életemet,
Bíborral festi az, nekem egemet.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése