Felhúzom, beállítom azt a ketyegőt,
Mutathassa meg az időt.
Hallhassam, hogy múlnak, azok a percek,
Mik nekem most olyan lassan telnek.
Hajtanám az időt, múlassa bánatom,
Vigyék azt magukkal akarom.
Teneked vágyom angyali lényedet,
Érhessen tégedet mindég a képzelet.
Mert akkor már itt vagy te énvelem,
Ez mennyivel másabb már énnekem.
Éleszted a vágyat, ami repíthet,
Nyugodni úgy tudok, érintem szívedet.
Ott vagyok veled, aztán szép minden,
Érintesz, ez nekem az éden.
Az, az idő miért is szab gátakat,
Telhetne úgy is, ne hozzon rosszakat.
Ne engedné lefedni, ami gyönyörű,
Az élet maga lehetne a derű.
Fényedet az idő, ha bele vihetné,
Ragyogón azzal mindég érinthetnél.
Nem lenne bánatom, kósza gondolat,
Élne mindég a gyönyörű kapcsolat.
Nem mindég élhessük át a jót,
Víz hulláma borít velünk csónakot.
Telik nekem az életem, azért élhetem,
Lelkem tengerébe bánatom, örömöm.
Mint a víz, ami hullámzik,
Néha tombol, majd nálad megnyugszik.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése