Vers. Anyák napjára. Bár még így lehetne. Ünnepébe menő.

                                         Ünnepébe menő.
                                         Ünnepébe menő májusi reggel,
                                         Anyák napjára ébredek fel.
                                         Kelek én most megyek,
                                         Anyának kint virágokat szedjek.

                                         Csokorban rakhassam én bele,
                                         Köszönthessem azután vele.
                                         Mondjam ünnepébe versemet,
                                         Deríthessek vele így jókedvet.

                                         Kívánok most, én boldogságot,
                                         Napjaidba bele vidámságot.
                                         Kis pírt is rá az orcádra,
                                         Az vihesse ragyogását arra.

                                         Odaadom neked bokrétámat,
                                         Kifejezem vele a hálámat.
                                         Érezzem simogatóan kezeidet,
                                         Szívedből átjövő szeretetedet.

                                         Hiszen a karod bástyám nekem,
                                         Növeli a biztonságérzetem.
                                         Mert még lefed az ölelés,
                                         Boldogság ez, benne a jó érzés.

                                         Köszöntelek tégedet szeretlek,
                                         Öröm nekem az, ha ölelhetlek.
                                         Mit kapok, vissza nem adhatom,
                                         De szeretetem szívedbe róhatom.
                                         Szerző: FM.