Mint a májusi szellőnek az érzete,
Orgona illattal megtelt este.
Úgy érintesz meg te engem édesem,
Átjövő lágysága, szédületébe viszi énemet.
Szeretem vágyom ezt az érintést,
Átélni a perceit a mesést.
Veled csak mindég,
Az estét várva, hol lefedhet a csillagos ég.
Azután már ottan a csillagok alatt,
A fény te vagy ami simogat.
Benne a varázsod mi magával ragad,
Hiszen a káprázat, már te lehetsz magad.
Babonázó szemed, ami gyönyörű,
Már az élet így, nem is keserű.
Édességét bele te viszed,
Angyali a szeretet, amivel azt fűszerezed.
Mert a szeretet, ottan van teveled,
Ami engemet aztán már lefed.
Benne az érzésben olyan fenséges,
Imádom az érintésed, így velem vagy édes.
Úgy érintsél mint a májusi szellő,
Simításod legyen szívet ölelő.
Legyen benne tüze ami melegíthet,
Drága asszony, adjad hittel a szeretetedet.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése