Imádom a napot, miben ottan lehetsz,
Ha benne te, engemet éltetsz.
Csillagként érintesz te a nap alatt,
Így sosem lehet velem, nem ér búbánat.
Ó a percek, ha be ragyogja szemed,
Boldogság az ha érint a kezed.
Csupán ezért éllek,
Jöhess tüneményként, érintsen a lélek.
Nyűgözzél le, te érintsél engemet,
Ha vagy a szív bele remeghet.
Szeretném, mindég így akarnám,
Napomban lehessél, hízelkedő cicám.
Lehess angyal, a fellegekbe vivő,
Tőled függjön azután a jövő.
Mutathassad az utat,
Csillag vagy, élhessem a ragyogásodat.
Vigyél káprázatba, neki mámorába,
Lehessek neked rabságodba.
Gondolatba fonva, velem lehessél,
Imáimba benne, szentségként élhessél.
Ottan a nevedet, úgy érjék a szavak,
Egy kicsikét mindég meghaljak,
Azután érted támadhassak fel,
Csókjaid lángoló tüze, sosem múljon el.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése